Puskapor és sárkányvér/Elefántcsont Birodalom (Temerarie III-IV)

Rendhagyó módon egy posztban két könyvet is értékelek. Egyrészt, mert a harmadik kötet után elmaradtam ezzel, másrészt pedig mert így lesz tökéletes lezárása a sorozat magyarul megjelent köteteinek.

A Puskapor és sárkányvér természetesen ott folytatodik, ahol az előző könyv befejeződött. Laurancék megkapták a parancsot, hogy Isztambulba kell menniük sárkánytojásokért és csak ezután térhetnek haza Angliába. Mivel hajóval az út sokáig tartana, ráadásul nem érnének vissza a tojásokkal kikelés előtt, így azt választják, hogy Temerarie hátán, szárazföld felett teszik meg az utat. Itt több bonyodalomba is kerülnek, vadsárkányok miegyéb.

A konfliktusok akkor sem állnak meg, amikor végre megérkeztek Isztambulba, hiszen eltűnt a hatalmas mennyiségű pénz amit a kormány fizetett a tojásokért, ráadásul azokat sem kapták meg. A könyv második harmadában megtörténik egy tökéletes kitörés, majd visszatérés Angliába, miközben már az egyik sárkány, ami ráadásul különleges tűzokádó fajta ki is kelt.
De nincs megállás, otthon minden sárkány halálos betegségben szenved. A könyvnek itt lett vége.


De folytassuk is a második mai könyvvel az Elefántcsont Birodalommal. Szokás szerint, az egyik könyv vége a másik könyv eleje. Mivel Temeraire sikeresen egy karantén közepére szállt be, így azonnal elkezdték őt is vizsgálni az orvosok. Kiderült, hogy rá már nem hat a betegség, hiszen egyszer kigyógyult belőle.

Azt sejtették, hogy ezt még a kínai út során, Afrikában sikerült, így amilyen gyorsan csak lehetett hajóra szálltak és odautaztak. A gyógymódot nem találták meg, mígnem rájöttek hogy egy nagyon büdös gombafaj a gyógymód. Amint találtak nagyobb mennyiséget belőle, elindult a központi konfliktus, hiszen az az egyik törzs területén volt termesztve. Elhurcolás, dráma, minden ami csak kell. A végén természetesen kiszabadultak és a gyógymóddal együtt visszatértek Angliába. Az érdekes részek és hatalmas fordulatok itt jöttek, viszont ezt nem szeretném elspoilerezni.

Összességében a sorozatot: Az írónő munkásságán látszik, hogy mennyit komolyodik, ahogy haladnak előre a könyvek. Elején még egy könnyed, lágy mű volt, viszont a 3-4. könyvben már komoly politika is volt, beletekinthettünk az akkori diplomáciai gondolkodásmódba is. Sajnálom, hogy a könyvek nem lettek tovább lefordítva, viszont szerintem folytatni fogom angolul!